Ez a bejegyzés kicsit más lesz, mint amiről ez a blog szól. Rólam lesz szó. Arról, hogyan indult a sport és az egészséges életmód iránti szerelmem, és hogy ebből a szerelemből hogyan lett hivatás.
Mindig irigyeltem azokat az embereket, akiknek a munkájuk a hobbijuk. Azt gondolom sikeres csak így lehetsz. Én is ebbe a körbe akartam tartozni, hogy nem azt mondom reggel, hogy megyek dolgozni, hanem hogy ” Megyek Vezetni, megyek repülni, megyek edzést tartani!” stb.
Közgazdászként diplomáztam, és már jó pár éve ebben is dolgoztam. Miért ezt választottam? Azért mert 18 évesen elképzelésem sem volt, hogy mit szeretnék csinálni. Annyi eszem viszont volt, hogy tudtam, nem várhatom el a szüleimtől, hogy a főiskola után eltartsanak. Ők mindig mindent megadtak nekem, így azt is tudtam, hogy szeretnék később is, a segítségük nélkül is, hasonló színvonalon élni. Illetve később legalább egy kicsit visszaadni Nekik abból, amit én kaptam Tőlük. Tehát olyan szakot választottam, amivel szinte biztos, hogy azonnal el is tudok helyezkedni. Így jelentkeztem a Budapest Gazdasági Főiskola Pénzügy Számvitel Karára, pénzügy számvitel szakra. Valamilyen csoda folytán fel is vettek, igaz költségtérítésesre. A szüleim féltettek, hogy nagyon nehéz lesz, nem fogom bírni. Talán ennek hatására éreztem azt, hogy már csak azért is megmutatom, hogy megcsinálom! Az első adandó alkalommal átkerültem államilag támogatottra, és 3 és fél évvel később, szintén valami féle csoda folytán időben elvégeztem a főiskolát. Egy hónap elteltével pedig elkezdtem dolgozni, pont úgy, ahogy terveztem. Dolgoztam könyvelőként és könyvvizsgáló asszisztensként. Ahogy telt az idő, éreztem, hogy ez nem az én pályám, pedig az elején komoly terveim voltak, saját iroda, adótanácsadói, könyvvizsgálói képzés. Tudtam, hogy nem érzem jól magam ebben a környezetben, de nem tudtam merre induljak el.
Ezzel párhuzamosan nem tetszett amit a tükörben láttam, elégedetlen voltam és azt éreztem változtatni kell. Elkezdtem figyelni a táplálkozásra, bár ekkor még fogalmam sem volt mit csinálok. Illetve elkezdtem személyi edzőhöz járni. Utáltam, nyűg volt az egész, azt éreztem nincs időm erre. Azonban sikerült olyan edzőt választanom, aki pontosan tudta, hogyan lehet motiválni, hogy nekem nem arra az edzői szigorra van szükségem, és nálam nem működött volna, ha minden alkalommal négykézláb távozok az órákról. Egyszer csak valami bekattant nálam, és elkezdtem heti 5-6 alkalommal edzeni, amit már imádtam. Ezzel párhuzamosan egyre inkább beleástam magam a táplálkozásba, és elindítottam a blogomat. 2015 októberében elég nagy érzelmi gödörbe kerültem, illetve a munkahelyem is megszűnt. Azt éreztem ennél lejjebb már nincs… Két dolog tudott kimozdítani itthonról, és a depresszióból: az edzés és a főzés. Igyekeztem egyre több tudásra szert tenni, és egy idő után azt vettem észre, minden szabadidőmben ezzel foglalkozok, és semmi más nem érdekel. Persze pár hónap után igyekeztem talpra állni, és újra elkezdtem dolgozni, de már tudtam mit szeretnék csinálni. Munka mellett elvégeztem a táplálkozási tanácsadó, majd a személyi edző képzést, és persze folytattam a blogot, illetve az egyre több együttműködést különböző partnerekkel. Szabadidőmben pedig étrendeket írtam, edzéseket tartottam.
Kettő nap leforgása alatt lett új munkahelyem és felhagytam a régi életemmel, és izgatottan vártam a hétfő reggelt, hogy elkezdhessem az edzéseket. Egy új munkahely mindig nagy változás, a viharos körülmények közötti távozásom a régi helyről erre csak rátett egy lapáttal, arról nem beszélve, hogy egy teljesen új szakmában fogok dolgozni! SOSE GONDOLTAM, HOGY MEG MEREM LÉPNI, CSAK ÁLMODOZTAM RÓLA.. DE, ÉN BOLDOG AKAROK LENNI, LELKESEN, SZÍVVEL-LÉLEKKEL CSINÁLNI A MUNKÁM!
A héten egyik nap a horoszkópomban ez szerepelt:
„Végre megtalálod a stabil talajt a lábad alatt, és végre határozottan el tudod mondani a terveidet másoknak. Azokat a terveidet, amelyek annyira vadak, hogy korábban önmagad előtt sem nagyon merted felvállalni őket.Végre nem okoz gondot, hogy megtervezd a jövődet, és az sem, hogy betervezd azokat a bátor változtatásokat, amelyekre most szükséged van.”
A legszebb, hogy végén azt is megéltem, hogy a szüleim is maximálisan támogatnak a döntésemben!
Kívánom Mindenkinek, hogy ne ragadjatok bele a mókuskerékbe, döntést kell hozni, és változtatni, és úgy élni az életünket, ahogy szeretnénk! Szívből remélem, hogy a kemény munka árán megszerzett diplomám, csak fali dísz lesz, és nem kell használnom többet! Természetesen rengeteg tervem van a jövőre nézve, és ismerve önmagam, meg is fogom valósítani, mert küzdeni fogok érte!
Ez pedig itt a reklám helye:
Szeretettel várok Mindenkit privát edzéseimen, ahol nincs tömeg, bámészkodó emberek, csak Te és Én 55 percen keresztül! Keressetek email-en vagy facebookon üzenetben!